udvarképes
udvarképes melléknév -en [e], (-ebb) [e]
1. (történettudomány) Olyan <személy>, aki származásánál, méltóságánál, állásánál fogva jogosult az udvar (2) hivatalos ünnepségein való megjelenésre. Udvarképes főpapok, főurak, katonatisztek. Aki udvarképes, annak joga van ünnepélyek alkalmával a fejedelem közelében megjelenni. (Vas Gereben) Az udvarmesteri hivatal nem hívhat meg ilyen ünnepélyekre másokat, mint akik udvarképesek. (Jókai Mór)
2. (történettudomány) Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó. Udvarképes köszöntés, magatartás, udvarképes öltözet.
3. (átvitt értelemben, bizalmas, ritka) Nem udvarképes: finomabb modorú emberek társaságában, ill. a választékosabb társalgási nyelvben nem szokásos, nem illő <magatartás, megnyilatkozás>. Ez a kifejezés nem udvarképes.
udvarképesség.
