ugar
ugar főnév -t, -ok, -a (-ja)
1. Olyan, huzamosan növénytermesztéssel hasznosított földterület, amelyet pihentetés, a termőképesség fokozása végett bizonyos időn, rendsz. egy éven át felszántott állapotban, bevetetlenül hagynak. Ugaron marad a föld; ugarnak hagyja a földet. Vetés előtt újra fölszántotta az ugart. Végigszántok az ugaron, Járok, kelek gyöngyharmaton. (Czuczor Gergely) Egyik kocka felszántott ugart, másik learatott tarlót, harmadik burgonya-, negyedik máléföldet mutatott fel. (Jókai Mór) Hallgat a völgy ölén a vasfényű ugar. (Tóth Árpád) Elérik az egyik fekete tábla szélét, belevágják az ekét a szürke ugarba. (Nagy Lajos) || a. (régies) Az ezen termő gyomnövényzet; gaz. Az ugart kaszálja. A nyulakat kergette az ugarban. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, költői) <A társadalmi, politikai, kulturális stb. tespedtség, elmaradottság, ill. a ki nem használt lehetőségek jelképeként.> Nép; a hazában nem volt már hazátok; Sírt még hogy adna, állt az ős ugar. (Arany János) Elvadult tájon gázolok: Ős buja földön dudva, muhar. | Ezt a vad mezőt ismerem, | Ez a magyar Ugar. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): ugarfeltörés; ugarföld; ugarszántás; ugarszéna; ugartörés.
