ugat
ugat ige -tam, -ott, ugasson (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Kutya, farkas, róka, ritk. más állat, pl. fóka> szaggatottan több egymást követő éles hangot ad. A kutya vkire ugat v. vki után ugat. Nagyon ugat a kutya. Szóláshasonlat(ok): olyan hideg v. olyan nagy sár van, hogy → ölben viszik ki ugatni a kutyákat. A félénk eb mindig ugat. (Petőfi Sándor) Téli este ugattak a rókák meg a farkasok a folyón túli nádasban. (Krúdy Gyula) Szakadatlanul ugatnak a kutyák. Csaholnak közelről és messziről. (Nagy Lajos) || a. Ugat vkit, vmit: <kutya v. ritk. más állat> ilyen hangot adva jelzi, kifejezi azt az indulatot, amelyet vki, vmi keltett benne. A kutya ugatja a holdat, a macskát, a sündisznót, a tolvajt.
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, durva) <Ember> pörölve, feleselve, vki ellen fenekedve v. a beszélő előtt gyűlöletes idegen nyelven beszél, nyilatkozik. Mindig ugat. Hadd ugasson! Ne ugass! Nagy lélekre szokás alacsony lelkeknek ugatni. (Csokonai Vitéz Mihály) Pelsőc… Bábaszék ellen ugat és acsarkodik. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Vmely közlés> haszontalan, hiábavaló, üres, érvénytelen. Ha írás van, az írás beszél, a szó pedig csak ugat. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, durva) <Ember> ilyen hangon, módon mond vmit. Bárki bármit ugat, mit bánom én! || c. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Ember> gyaláz, szid vkit. Hattyú kutyám… ha erre jár nehány sunyi utas | és meghallod, hogy engemet ugatnak, | légy szíves és rájuk te ugass. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld: halál, kutya.
Igekötős igék: átugat; beugat; beleugat; elugat; felugat; kiugat; megugat; összeugat; ráugat; végigugat; visszaugat.
ugató.
