ugrabugrál
ugrabugrál tárgyatlan ige -t, -jon (-t ragos mértékhatározóval is)
1. <Rendsz. gyermek, állat> játékosan ide-oda ugrál. Ne ugrabugrálj annyit! [A kis leányt] órahosszat engedi játszani, csintalankodni, ugrabugrálni maga körül. (Jókai Mór) || a. (ritka, rosszalló) <Felnőtt személy> nevetséges fürgeséggel, ugrásszerű mozdulatokkal ireg-forog, jön-megy. Az egész ember … szüntelen ugrabugrál, bolondokat mond. (Jókai Mór)
2. (bizalmas, gúnyos) Rosszul, ügyetlenül táncol. Hogy ugrabugrál az a pár! No mit ugrabugráltok itt most, mintha búcsú volna? (Jókai Mór)
3. (ritka) Kapkod, hirtelenkedik (1). Pál Feri tudna [tarokkozni], de ugrabugrál, minden babra megy. (Mikszáth Kálmán)
ugrabugrálás; ugrabugráló.
