ugyanez
ugyanez [n-e] névmás, mutató (melléknévi és főnévi) (rendsz. visszamutató szóként) Ragos alakjait ld. ez-nél.
I. (melléknévi, csak jelzőként)
A. <A névmási jelzőt és a jelzett szót párhuzamosan ragozzuk, köztük határozott névelő áll.> Az imént említett v. a közeli szemléletből ismert személlyel, tárggyal, dologgal azonos; épp(en), pontosan ez. Nézd csak, ugyanezt a gyereket láttam tegnap a sportpályán! Tanár volt, ugyanerre a pályára ment a fia is. Ugyanerről a témáról beszélgettünk tegnap is (, mint most).
B. (hivatalos, választékos) Ragozatlan hangsúlyos jelzőként, névelő nélkül, csak magánhangzós kezdetű főnév v. jelzős kapcsolat előtt. Ugyanez a… Ugyanez időben; ugyanez okból.
II. (főnévi) Az imént említett v. a közeli szemléletből ismert személy, tárgy, dolog maga; nem más, mint ez. Valaki keres; ugyanez volt itt már reggel is. [Már késő!] – Én is éppen ugyanezt akartam mondani. Délután, az irodai órák alatt, rendszerint meleg szappanos vízben áztatgatta a lábait… Ugyanezt tette most. (Krúdy Gyula)
