1. Általában olyan <személy, lény>, aki, amely újít (1–2), újítást (1) végez vmin. A házát újító gazda. Cseveg a fészkét ujító Tavaszi fecskemadár. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. Újítást (3) alkalmazó, meghonosító <személy>. A munkamódszert újító mérnök; a gépi berendezésen újító munkás.
2. A régi állapot, helyzet, szokás megváltoztatására, vmely újítás (2–3) megvalósítására, meghonosítására irányuló. Újító hajlamok, kedv, szellem, szenvedély, törekvések.
II. főnév -t, -ja Általában újító személy. || a. (választékos) Az a személy, aki vmely téren új elveket, szokásokat, rendet hirdet és vezet be; reformer. Az emberiség nagy újítói mindig a haladást szolgálták. Elfoglak, mint árúló újitót S a közjó ellenét. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) || b. (üzemi élet, 1945 után) Az a személy, aki főleg a technika terén új módszereket, eljárásokat teremt, új, előnyös, a termelékenységet növelő, a megtakarítást segítő ötleteket, fogásokat, módosításokat, újításokat (3) alkalmaz, vezet be. Műszaki újító; többszörös újító; az újítók kongresszusa, országos tanácskozása.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.