újjászületik
újjászületik tárgyatlan ige
1. (választékos) <Természet, emberi közösség, társadalmi jelenség> halottnak látszó, tespedt állapotából új életre kel, támad, megújhodik. Tavasszal újjászületik a természet. A reneszánszban a görög–latin műveltség újjászületett. Félhold nemzetei! … Ujjá kell születni, vagy meg kell halni immár! (Jókai Mór) || a. (választékos) <Ember> testi v. szellemi erejében megújul, felfrissül. Az igazi népvezér újjászületik a tömeggel való érintkezésben.
2. (vallásügy) <A kereszténység tanítása szerint> vki, hitbeli megtérésének következményeképpen, lelkileg új emberré válik. || a. (irodalmi nyelvben) <Személy> a körülmények hatása alatt v. saját elhatározásából egészen megváltozik, megjavul. Halva vagy már. Most jer: tanulj meg újjászületni. (Jókai Mór)
újjászületett; újjászülető.
