újoncoz
újoncoz [ú v. u] tárgyatlan ige -tam, -ott, -zon
1. (katonaság, elavulóban) Állításköteleseket soroz. A faluban az ősszel újoncoztak.
2. (átvitt értelemben, régies) Híveket szerez, munkatársakat toboroz. Vahot Imre… a még fiatal nemzedéknél ujoncozott. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Vmely foglalkozás v. testület létszámát új erőkkel frissíti fel. Nemzeti Színházunk még sokáig nagyrészt a vidéki színészekből fog ujoncozni, s egypár jó újoncra nagyon szükség volna. (Gyulai Pál)
újoncozás; újoncozó.
