undok
undok melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely rút, ocsmány alakjával v. anyagával érzékeinkre visszataszító hatást tesz, undorból fakadó utálatot kelt bennünk. Undok hernyó, kelés, varangyos béka. Undok látomány! A vén falon s amerre lép a láb, Vérfoltokat láthatni. (Vörösmarty Mihály) Megöl a disznófejű | Nagyúr… Sertés testét, az undokot, én Simogattam. Ő remegett. (Ady Endre)
2. (bizalmas, rosszalló) Nagyon ellenszenves, kiállhatatlan, utálatos <személy, magatartás>. Undok alak, fráter. Ne légy már ilyen undok!
3. Erkölcsi érzékünket visszataszító tartalmánál fogva rendkívül sértő, förtelmes, alávaló <cselekedet, megnyilatkozás>. Undok beszéd, gaztett, merénylet. Ez undok dolog volt! Oh árva szabadság, haldokló kezedből Undok árulás a fegyvert kicsavarta. (Petőfi Sándor) Ezt az undok szép világot Sorsodon át nézve látod. (Reviczky Gyula)
undokít.
