ungon-berken
ungon-berken [e-ë] (főleg az át, keresztül és túl névutókkal haszn.) (népies)
1. (átvitt értelemben is) Ungon-berken át v. keresztül: semmiféle akadállyal nem törődve, mindenen keresztül, (messzire). Fut, nyargal, szalad, vágtat ungon-berken át. Az ő írása minket olvasókat ragad ellenállhatatlanul ungon-berken keresztül az ő eszményített világába. (Mikszáth Kálmán) Hancúrozzunk, fiam,… hivogat a hópehely, a jég, | rohanni könyvvel, ungon-berken által, | röpülni régi, szárnyas korcsolyákkal. (Kosztolányi Dezső)
2. Ungon-berken túl: rendkívül messze, ahol már nem lehet nyomára akadni; árkon-bokron túl. Túl van v. jár már ungon-berken.
3. (ritka) (névutó nélkül) Ungon-berken át. Kerülő utakon nyargalt ungon-berken… a vesztőhely felé. (Mikszáth Kálmán)
