1. (kissé választékos) Többször, nyomatékosan v. türelmetlenül sürgetve ösztökél, kérlel vkit vmely cselekvésre; biztat, nógat. Unszolja, hogy egyék még. Gyorsabb munkára unszolja. Addig unszolta, míg végre hozzáfogott. De a férj unszolja: „gyer közelebb édes!” (Arany János) Bírta szivem’ már hű szerelemre,… Unszola mégis szóval „igenre”. (Arany János) Nevessek én is: unszolt s becézve simult hozzám. (Tóth Árpád) || a. (régies) <Kérdéssel> állandóan zaklat, faggat. Nem unszollak tovább sorsod felől. (Petőfi Sándor) || b. (régies, költői) Folytonos nógatással arra késztet vkit, hogy vhova menjen. Haza térőben Ősz aggot eléje hoztak az erdőben… Ezt hogy a királynak unszolák eléje, Különös volt látni. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Belső erő> megújulva sarkall, hajt vkit vmire, vminek a megtételére. Unszolják vágyai. Szomjas szíve a lány felé unszolta. (Vas Gereben) Nem fordulok vissza… bárhogy unszol… rendetlenül dobogó szívem. (Karinthy Frigyes) || a. (költői) <Kínálkozó alkalom, kívánatos dolog> folytonosan csábít, hívogat, szólít. [A lugas] Sűrű boltot képez, melynek üregében Titkos árnyék unszol fris tanyára szépen. (Arany János–Ariosto-fordítás)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.