unszolás
unszolás főnév -t, (-ok), -a (kissé választékos)
Az unszol (1–3) igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki unszol (vkit), ill. az a cselekvés, hogy vkit unszolnak; ismételt kitartó v. erőszakos kérés, biztatás, ösztönzés, sürgetés, nógatás. Erőszakos, nyájas, szelíd unszolás; fenyegetéssel, ígérettel, kéréssel, szép szóval való unszolás; vkinek evésre, indulásra, tanulásra való unszolása. Barátainak unszolására végre ő is elszánta magát az utazásra. Feleségének unszolására megvették a képet. [A harcfi] heves unszolásra így szólani kezdett. (Arany János) Nem állhatott ellent boszús nénje unszolásainak. (Gyulai Pál)
unszolásos.
