úrbéri
úrbéri melléknév (történettudomány)
Az úrbérrel összefüggő, hozzátartozó, rá vonatkozó. Úrbéri föld; úrbéri kárpótlás: az úrbér megszüntetéséért járó k.; úrbéri pör, tartozás, telek, terhek, törvényszék. Az úrbéri állomány mennyiségét sem határozták meg. (Kemény Zsigmond) [A diák] Különösen arról beszélt sokat, hogy… mi az az úrbéri viszonyok megszüntetése. (Móricz Zsigmond) || a. (történettudomány) Olyan <földterület>, amelyet a földesúr meghatározott szolgáltatások fejében jobbágyainak adott ki haszonélvezetre. Úrbéri birtok, föld, telek. Volt kétezer hold örök birtoka és ugyanannyi zálogos birtoka, beleértve mindezekbe jobbágyainak úrbéri birtokait is. (Eötvös Károly)
úrbériség.
