1. Úri (kül. földbirtokos v. nemesi) családba tartozó fiatalember, fiatalúr. Két bajnok úrfiak, | Szilágyi és Hajmás, Sztambulon | Rabságra juttanak [= jutottak]. (Vörösmarty Mihály) A királyi úrfik … Cifra tarsolyomért összeverekedtek. (Garay János) || a. Ilyen személy udvarias megszólításaként önállóan v. (kereszt-)névvel együtt. Urak, úrfiak, válogatott→cigánylegények. Csongor úrfi, megbocsáss, Már a hajnalcsillag int. (Vörösmarty Mihály) Szép úrfiak! immár … E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet. (Arany János) –a1 (határozó névelővel) (népies) <Megnevezésszerűen fogalmazott megszólításként.> Az úrfi mit üzen a rokonoknak? A nemesurak, tudhatja az úrfi, mikor Budára jönnek, az az első dolguk, hogy új sarut szabatnak maguknak. Török Bálint úrnak is varrtam … A varga nem cégezhette el, amit mondani akart. (Gárdonyi Géza)
2. (rosszalló) Úrhatnám, uraskodó v. léha, mulatós, úri életet élő fiatalember. Testi-lelki jó barátod, azonkívül úrfi, s nem sokat fog gondolni [megyei] járásával. (Eötvös József) Víg úrfiak borából, Bevallom, ittam én is. (Ady Endre) A gonosz úrfi esztelen kacag. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, népies, tréfás) <Főleg népmesében v. a népmese stílusához alkalmazkodó előadásban> tetszetős külsejű fiatal, hím vadállat. Róka úrfi kalandjai. Egy csoport fiatal medve úrfi rohant elő … az odúból. (Jókai Mór)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.