uszít
uszít ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. tárgyas <Kutyát v. ritk. más állatot ember v. állat ellen> támadásra, harapásra biztat, ingerel. Vö: ráuszít (1). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk uszít. A komondort a koldusra uszítja. Mi könnyű a medvét uszítani! (Vörösmarty Mihály) Volt pedig a hídnál hat erős szelindek, Utána uszíták a bikának mindet. (Arany János) Senki egy falat kenyeret sem adott nekik, mindenütt a kutyákat uszították rájuk. (Kuncz Aladár)
2. tárgyas (átvitt értelemben) Vki, vmi ellen v. vkire, vmire uszít: vmely személy, csoport, szervezet, intézkedés ellen ellenséges magatartásra biztat, ingerel, lázít vkit, vmit. Vö: ráuszít (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk uszít. Rám uszította a szomszédokat. A beosztottakat a főnök, a főnököt pedig a beosztottak ellen uszította. Az osztrák–német érdekek a nem magyar nyelvű népségeket … a magyar nemzet ellen folytonosan … ingerlék, uszíták, hogy köztük egyetértés ne lehessen. (Táncsics Mihály) || S melege lett pap uraiméknak, … László király a pogány kunokat Fosztogatni uszította rájok. (Petőfi Sándor) || a. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben) A földosztás, a hadsereg ellen uszít. Hiába uszított, senki sem hallgatott rá.
3. tárgyas (átvitt értelemben) Vmire uszít: vmely ellenséges, kárt okozó tevékenységre ingerel, lázít vkit, vmit. Háborúra uszítja a tömegeket. || a. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben) Az volt ellene a vád, hogy szabotázsra uszított.
Igekötős igék: összeuszít; ráuszít.
uszítgat; uszítható.
