uszító
uszító melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, (-lag) -bb Általában olyan <személy, ill. emberi megnyilatkozás, alkotás>, aki, amely uszít (2–3); bujtogató, lázító. || a. Olyan <személy>, aki kutyát v. ritkán más állatot támadásra, harapásra ingerel. Kutyát uszító gyerek. || b. (átvitt értelemben) Vki, vmi ellen lázító, vmire bujtogató <személy v. megnyilatkozás, alkotás>. Uszító beszéd, cikk; háborúra uszító sajtótermék. || c. (átvitt értelemben) Uszítással kapcsolatos, uszítást végző. Uszító hadjárat.
II. főnév -t, -ja Uszító (b) személy. Háborús uszító. Elvetemült uszitó! Fegyházba vitetlek azonnal. (József Attila)
