1. melléknév Olyan, aki, ami úszik. Úszó dokk←; úszó jéghegy; a folyóban úszó fa, gyermek, hal; a vízen úszó csónak; ködben úszó hegyormok; könnyben, vérben úszó szem; adósságban úszó ember. A hold bujkál úszó fellegekben. (Vörösmarty Mihály) Bog, tüske vérzi homlokom: De könnyben úszó, nagy szemekkel A boldogságról álmodom. (Komjáthy Jenő) Kibontott úszó haja … olyan volt …, mintha aranyfelhővé lett búzakéve lenne. (Mikszáth Kálmán) || a. Úszósporttal kapcsolatos, rá vonatkozó. Úszó gyakorlatok, mozdulatok.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki éppen úszik, ill. aki az úszás sportját űzi. Gyakorlott, válogatott úszó. Úszóink sikert arattak a nemzetközi versenyben. A kor folyam, mely visz, vagy elmerít, Uszója, nem vezére, az egyén. (Madách Imre) Nagy úszó volt … és úgy kérték, ne menj bele [a vízbe] … Bizony nem is jött ki többet. (Móricz Zsigmond) A szép uszó … élvezte a nap | becézését a tükrös hab alatt. (Szabó Lőrinc)
2. (állattan) A halnak a vízben való helyváltoztatásra alkalmas végtagja; uszony. Fark alatti, páros, páratlan úszó.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.