I. főnév -t, -ok, -a Tartózkodási helyéről más helyre, más vidékre v. országba menő, utazó személy. Szárazföldi utas; tengeri utas; az autóbusz, a hajó, a vonat utasai; a peronon álló utasok. A szomjas utasok megrohanták az állomás vendéglőjét. A hajó utasai gyönyörködve szemlélték a vidéket. Útas köszönj rám egy pint bort. (Csokonai Vitéz Mihály) Csapláros nyiss ajtót …. künn útas áll. (Tompa Mihály) [Egy lány a villamosban.] Körötte durva lármás utasok Tolongtak s ő csak ült és olvasott. (Tóth Árpád) Utasaink helyet kaptak a bőrüléseken, amelyek … szakadtak, kopottak voltak. (Krúdy Gyula) Az utasok hordárért kiabáltak. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Olyan (szegény) ember, aki gyalog járja az országot. A messziről jött utas fáradtan rótta az országutat. Ha szegény utas jött, ezt mondta szívesen: „Nesze az erszényem, s áldjon meg az isten!” (Petőfi Sándor) Pest alatt ért össze utasunk az esttel. (Arany János)
II. melléknév (ritka) Úton levő, utazó <személy>. Az utas úriember … kimutatta nevetés közben éles, hosszú, ritkás fogait. (Tolnai Lajos)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.