utód
utód főnév -ot, -a v. -ja
1. (választékos) Vkinek közeli v. távolabbi vér szerinti leszármazottja; ivadék. Utódai mind kiváló emberek lettek. Legyen minden magyar utód Különb ember, mint apja volt. (Vörösmarty Mihály) Sem utódja sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek. (Ady Endre) || a. (választékos) Közvetlen vér szerinti leszármazott; gyermek. Utód nélkül halt meg. || b. (rendsz. többes számban) (választékos) Következő v. későbbi nemzedék(ek). Hős, méltó, nagyszerű utódok; gyáva, méltatlan, silány, tehetségtelen, törpe utódok. Az utódok elprédálták apáik örökségét. Az utódok méltatlanná váltak őseikhez. Mint vítanak, mint estek el Szabadság harcain, Beszéli a vándor rege Utódok ajkain. (Bajza József) || c. (tudományos, sajtónyelvi) Vmely faj(ta) folytatója; ivadék. Egészséges utód. Utódokat hoz létre.
2. Az, aki vmely állapotban, tisztségben, hatalomban, vminek birtok(lás)ában, vmely tevékenységben, (hivatali, szellemi) munkakörben vkit időrendben követ, utána abban működik, dolgozik, helyét betölti. Az elnökségben, (hivatal)főnöki, miniszteri, tanári székben utóda vkinek; Nagy Pál utóda Kis Béla. Mátyás király utóda II. Ulászló lett a magyar trónon. A nagy tudós nem tudott méltó utódokat nevelni magának. Johannát törvényes királyi utódnak nyilvánítja. (Jókai Mór) Tamás tanító … okleveles volt, de az utóda nem készült a tanítói pályára. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Az, aki vmely feladat vállalásában, vmely eszme hirdetésében v. megvalósításában vki(k)nek a nyomán jár, munkáját folytatja. Még magasról nézvést Megvolna az ország, Werbőczy-utódok Foldozzák, toldozzák. (Ady Endre) Falusi csöndben, termékeny magányban Megint utódod lettem, nagy előd. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. utódjelölés; utódjelölt; 2. jogutód.
utódi.
