1. (régies, irodalmi nyelvben) Az a rövid ideig hangzó és fokozatosan elnémuló hang, mely akkor keletkezik, ha a hangforrás hangját távolabb eső visszaverő felület adja vissza, s így utolsó foszlányai megkésve érik a fület. E moraj … ki mondja meg nekem, mi volt ez: Támadó vész vagy már annak utóhangja? (Arany János) A harmadik csengettyűszó is elhangzott, sokáig elringatva utóhangját a csendes éjben. (Jókai Mór) || a. (ritka) A hallott és az emlékezetben még visszacsengő dallam(ok). A vendégek csoportonkint eltávozának, vigalmaik utóhangját dúdolva útjokban. (Jókai Mór)
2. (irodalomtudomány) Hosszabb, rendsz. elbeszélő költeményhez csatlakozó, rá utaló, esetleg magában is kerek, verses befejező rész. Utóhang Cserhalomhoz. || a. (ritka) Utószó. Utóhang a „Politikai Divatokhoz”.
3. (átvitt értelemben) Vmely eseménnyel kapcsolatban utólag, annak megtörténte után tett megjegyzés(ek), véleménynyilvánítás(ok). A cikknek, nyilatkozatnak, vitának nagy utóhangja volt. Kíváncsi vagyok, milyen utóhangja lesz a botránynak. Csak utóhangjait hallám a vésznek. (Eötvös József) A tréfát sikerültnek találták, s ami komoly utóhangja volt, azt a kardcsattogás kiegyenlítette. (Jókai Mór)
utóhangos; utóhangú.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.