utóidejűség
utóidejűség [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (nyelvtudomány)
Két cselekvés, történés időbeli viszonyának az az esete, amikor a mellékmondat, ill. az igenév későbbi cselekvést, történést fejez ki, mint a főmondat, ill. – igenév esetén – a mondat állítmánya. (Pl. a „Mielőtt sétálni ment volna, megvacsorázott” mondatban a mellékmondat utóidejűség viszonyában van a főmondattal.)
utóidejűségi.
