úton-útfélen
úton-útfélen [ë] határozószó, általános (népies, irodalmi nyelvben) úton-útfelen [e-ë]
1. Akárhol, mindenütt, ahol emberek megfordulnak; nagyon sok helyen; mindenfelé, széltében-hosszában. Úton-útfélen azt beszélik, hogy … Kezében baltával lehet látni az utcán … ezzel veregette le úton-útfélen a deszkakerítésekből kiálló vasszegeket. (Gyulai Pál) A vadállatok | bemerészkedtek a falvakba: hány élet hullott el úton-útfélen. (Babits Mihály)
2. (rosszalló) Ott is, ahol semmi szükség sincs rá. Úton-útfélen hangoztatta igazát. A török ágyúgolyó annyi már a várban, hogy úton-útfélen botlanak bele. (Gárdonyi Géza) Gyanúit úton-útfélen kikotyogta. (Nagy Lajos)
