utótag
utótag főnév
1. (nyelvtudomány) <Összetett szóban, kül. kéttagú összetételben, az előtaggal ellentétben> az utolsó helyen álló szó (ez maga is lehet összetett, pl. tehergépkocsi), ill. <összetett mondatban> az utolsó helyen álló mondat. A körmondat utótagja; az összetétel utótagja.
2. (mennyiségtan) <Arányba állított mennyiségek közül> az utolsó helyen álló mennyiség (az osztó).
3. (irodalomtudomány) <Versben> a kétfelé váló sor v. periódus második fele.
utótagos; utótagú.
