I. melléknév (kissé választékos) Olyan <személy>, aki üdül, üdülését tölti, üdülést keres. Üdülő beteg, dolgozók, vendég. Katalin beleszeret az üdülő Lórántba. (Gyulai Pál)
II. főnév -t, -je [e]
1. Üdülőbe beutalt, üdülőhelyen üdülő személy. Az erdő, a folyópart, a Balaton partja az üdülők zajától hangos. Az üdülők újabb csoportja holnap érkezik.
2. Üdülés céljára való, létesített intézmény, ill. épület. Honvédségi, szakszervezeti, üzemi, vállalati üdülő; a balatoni üdülők. Az üdülő körül erdő van. Jól érezte magát az üdülőben. || a. Az ott tartózkodó vendégek és a személyzet együtt. Az üdülő bált rendezett. Az üdülő kirándul. A búcsúesten az egész üdülő ott volt.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.