üdv főnév -öt (-et), -e [e, e] (csak egyes számban).
1. (régies v. választékos) Üdvösség (1–3). Imádkozik vkinek a lelki üdvéért. Ép férfi korban mindennel birok, Csak házi üdvöt még nem ösmerék. (Vörösmarty Mihály) Az emberek | … üdvére testvér-szívemet | és agyamat … gyötörtem a | jóért. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Vmely szenvedés értelme, kívánt eredménye, jutalma. Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek. (Ady Endre)
2. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Menekvés vmely veszélyből v. a pusztulásból; menekülés. Csak futásban kereshették üdvöket. (Eötvös József)
3. (elavult) Üdvözlet, köszöntés. Csillogva jöttél és csattogva hozzám … Bámulva hallám nyájas üdvödet. (Vörösmarty Mihály) || a. (választékos) <Főleg fordításokban, köszöntésként:> légy üdvözölve; (tisztelettel, hódolattal) üdvözöllek, köszöntlek v. köszöntünk. Üdv neked! Üdv és szerencse, nagy hirű vezér! (Arany János–Shakespeare-fordítás) Caesar! üdv neked, oh ifjú vezér. (Tóth Árpád) || b. (bizalmas, tréfás) <Kedélyes üdvözlésként> üdvözlöm, üdvözöllek; szervusz(tok)!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.