üdvözítő
üdvözítő melléknév és főnév, (régies v. választékos) idvezítő [ë v. e], (ritka, régies) üdvezítő [ë v. e]
I. melléknév -en [e]
1. (vallásügy) Olyan, aki, ami üdvösségre (1) segít; az üdvösséget megszerző. Az egyedül üdvözítő egyház: a római katolikus e., amely <saját felfogása szerint:> állítólag egyedül rendelkezik az üdvösséghez szükséges kegyelmi eszközökkel; (tréfás v. gúnyos) az egyedül üdvözítő vallás: <vmely vallás tréfásan v. gúnyosan hangsúlyos említéseként>.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Végtelenül boldoggá tevő. Üdvözítő mosoly. Ah én beteg, nagyon beteg vagyok, Megvetve attól, aki üdvözítő Reményeimnek mennyországa volt. (Vörösmarty Mihály) E pillanattól kezdve csak azon üdvezítő érzésre emlékezem. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Célravezető, föltétlenül és hatékonyan segítő. Ez látszott az egyetlen üdvözítő módnak.
II. főnév -t, -je [e] (tulajdonnévszerűen) (vallásügy) <A keresztény vallás tanítása szerint:> Jézus Krisztus, aki kereszthalálával lehetővé tette a benne hívők üdvözülését. A mi Üdvözítőnk … apostolit látogatván, ama drága szókat viselte szájában: …békesség tinéktek. (Pázmány Péter) Lelke oly tiszta, mint azon gyermekeké, kiket az idvezítő magához bocsátott. (Jókai Mór)
üdvözítői.
