üdvözlés
üdvözlés főnév -t, -ek, -e [ë, e], (tájszó, régies) idvezlés [ë v. e]
Az üdvözöl igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki üdvözöl (vkit), ill. az a cselekvés, hogy vkit üdvözölnek: köszön(t)és; üdvözlő szavak, mozdulatok. Baráti, barátságos, nyájas, szertartásos, szívélyes, ünnepélyes üdvözlés; a vendégek üdvözlése. A kölcsönös üdvözlések után a terembe vonultak. Barátjának üdvözlésére sietett. A vendég üdvözlésére a pályaudvaron megjelent a vezetőség. Megköszönte az üdvözlést. Nem fogadta rokonának az üdvözlését. Az idvezlések azon időben elmaradhatlanok voltak. (Kemény Zsigmond) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Üdvözlet (1–2). Ura üdvözlését gyors paripán hozta. (Arany János)
üdvözlési.
