1. Olyan, aki v. ami üget (1–2). Ügető ló; élénken ügető lovas. Szótalan egymással nagy utat menének, Hallgatva dobajját az ügető ménnek. (Arany János) Hová megy? kérdé a mester mellett ügető három kamasz. (Tolnai Lajos) || a. Az ügetésre jellemző, az ügetésben alkalmazott <járásmód>. Ügető lépésben. Három alak fut … Elöl egy gyermek …, utána egy nagy fenevad, egy … medve, ügető, hánykódó futással. (Jókai Mór) Amott jön! … A vén asszony mellett ügető léptekkel, épen most fordul be a faluba.. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -je [e]
1. Ügetésre nevelt, idomított ló. Versenyistállójában három ügető is van. Két kis ügetője… szinte röpülve perdül elénk a könnyű bricskával. (Bársony István) Korponai kapitány éppen ebben az időben hajtott be tizenhatmarkos … ügetőin a városkába. (Krúdy Gyula)
2. (bizalmas) A versenyszerűen űzött ügetés lebonyolítására való pálya, terep. Kimegy a ügetőre. || a. (bizalmas) Az ezen a pályán lebonyolított verseny. Ügetőre jár. Az ügetőn bukott egy hajtó.
3. (ritka) Ügetés. A két lovas gyors ügetőben nekivágott a rétnek. (Herczeg Ferenc)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.