ügyeletes
ügyeletes [e-e-ë] melléknév és főnév (hivatalos)
I. melléknév
1. Vmely ügyeletet (1) ellátó <személy>. Ügyeletes orvos, tiszt. Dobó … megparancsolta, hogy … jelentsék óránkint a közeledést az ügyeletes tisztnek. (Gárdonyi Géza) Két kocsi jött. Az elsőben az ügyeletes tiszt kíséretében egy tanácsos, … a második telisteli detektívekkel. (Kosztolányi Dezső)
2. Olyan <hely, helyiség, munkahely>, ahol ügyeletet tartanak. Ügyeletes gyógyszertár, posta.
3. Ügyelettel kapcsolatos. Ügyeletes beosztás; ügyeletes szolgálat.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Ügyeletes (I. 1) személy. Ki ma az ügyeletes? Az ügyeletest kereste.
Szóösszetétel(ek): ügyeletesszoba; ügyeletesszolgálat.
ügyeletesi; ügyeletesség.
