ügyetlenség főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Az ügyetlen (1–4) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vmiben való gyakorlatlanság; esetlenség, alkalmatlanság, gyámoltalanság. Meglepő, nevetséges ügyetlenség; nagy ügyetlenséget mutat vmiben. Bájos ügyetlenséggel mozgott. Ilyen ügyetlenséggel nem boldogulsz az életben. || a. Vkinek, vminek ügyetlen (1–4) volta. Szidják ügyetlenségéért v. ügyetlenségét. Mulattak ügyetlenségén. Azután a járón halad a kormányos felé azon emberek ügyetlenségével, akik nem szoktak ilyen vékony úton járni. (Tömörkény István) || b. <Vmely alkotásban> gyakorlatlanságra valló sajátság, vonás, részlet. Sok ügyetlenség van a drámában.
2. Ügyetlen, tapasztalatlan, oktalan emberre valló, tőle eredő helytelen cselekvés, eljárás, magatartás, megnyilatkozás; ostobaság. Valami ügyetlenséget követett el. Hogy mondhattál ilyen ügyetlenséget?! Mind a hárman neki [estek a] … csendőrnek … annak aztán volt mit hallani „ügyetlenségről, esztelenségről stb.” (Jókai Mór) Nem tudott beszélni a nőkkel … Ilyenkor … fülig pirult ügyetlenségén. (Kosztolányi Dezső)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.