ügyirat
ügyirat [gy-i] főnév (közigazgatás, hivatalos)
1. A hatósághoz érkező beadvány, ill. a hatóságtól belső v. külső használatra kiállított, vmely ügyre vonatkozó hivatalos irat. Az ügyirat száma; az ügyiratot iktatja, megküldi, rendezi. || a. Polgári ügyirat: polgári személyek vmely egymás közötti ügyes-bajos dolgának írásba foglalt rögzítése, pl. bizonyítvány, elismervény, kötelezvény, nyugta, szerződés stb.
2. Az ügyiratban (1) foglalt ügy. Elintézte az ügyiratot.
Szóösszetétel(ek): ügyiratszám.
ügyirati.
