üldözött
üldözött melléknév és főnév
I. melléknév -en [e], (-ebb) [e]
1. Olyan <személy, állat>, akit, amelyet kergetnek; hajszolnak, üldöznek (1). Üldözött vad.
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy, közösség, eszme>, akit, amelyet vki v. vmely elnyomó hatalom együttérzést v. szánakozást keltő módon üldöz (3). A fasizmus alatt kegyetlenül üldözött kommunista párt. S akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. (Petőfi Sándor) Panaszát így kezdi üldözött fiárul. (Arany János)
II. főnév -et, -je [e, e] Üldözött (I. 2) személy. Az üldözöttek, a kisemmizettek tömegei; az üldözöttek szenvedései. Egész életében a sors üldözöttje volt. Bújt az üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában. (Kölcsey Ferenc) Én az orosz cár üldözöttje vagyok. (Jókai Mór) Egy igen előkelő, öreg dáma … védelmébe vette az üldözöttet. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): sorsüldözött.
üldözöttség.
