ülésezik
ülésezik [ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne; -zen [e, ë], (gyak. -t ragos mértékhatározóval), (választékos) ülésez [ë] (hivatalos)
1. <Testület, közösség> egymás után több ülést (3) tart. A kongresszus egy hétig ülésezett. A Maksán tartott presbiteri ülés még ezen classicus köveken ülésezett. (Jókai Mór)
2. <Személy> több ülésen (3) részt vesz. Barátom nagyon sokat ülésezik.
ülésezés; ülésezget; ülésező.
