1. Általában olyan, aki, ami ül. || a. Olyan <élőlény>, amely vhol, vhova, vmire ül. →Karon ülő gyermek, csecsemő; a padokban ülő nebulók; vonaton ülő utas; fészkén ülő madár; az asztalhoz ülő vendégek; az ágyára ülő beteg. Az asztalfőn ülő asszony fején megrebbent a főkötő. (Kuncz Aladár) || b. (átvitt értelemben) Olyan <dolog, jelenség>, amely vhol vmilyen formában megjelenik, mutatkozik, helyet foglal. →Guggon ülő; guggon ülő bab, tök; a hegyen ülő köd; a lelkére ülő bánat. Talála monostort, Bakony egyik ormán, | Magas hegyen űlő régi barátfészket. (Arany János) A szemeim? – nézett vérbe borult, künn ülő, nagy szemeivel Tarczali – az én szemeim, leányom, jók. (Tolnai Lajos)
2. Üléssel (1) járó, ezzel kapcsolatos. Ülő életmód, foglalkozás.
II. főnév -t, -je [e]
1. (határozó nélkül régies) Az a <személy>, aki vhol ül. Kezet nyújtott a széken ülőnek. Horkanva szökött meg A dobogó hadi mén; de ülője hatalmasan ülte. (Vörösmarty Mihály) A kavargó, meg-megforduló szél süvöltve csapkodta a port a kocsiban ülők szeme közé. (Tolnai Lajos)
2. (ritka) Egyszerű alkalmatosság, amelyen ülni lehet; ülőke (1). || a. Az az állvány, amelyen madarak ülnek, kül. a tyúkólban rendsz. ferdén elhelyezett, létrához hasonló állvány, a baromfi éjszakai pihenő helye. A tyúkok felrepültek az ülőre. No hát, ha már mindenben a kakas dolgát utánzod, | … miért nem hálsz az űlőn. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Menj és kergesd ülőre az aprómarhát. (Szigligeti Ede) Rózsika … meg akarta még nézni lefekvés előtt kedves szárnyasait – ülőre mentek-e rendben? (Kaffka Margit)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.