1. (népies) Általában egyszerű ülőalkalmatosság. A zárka bútorzata egy ágy, asztal és ülőke. (Jókai Mór) Ott volt egy vadkörtefa-törzsök ülőkének készítve. (Eötvös Károly) Memorizált [= felidézgette emlékeit] a vajda [= Eötvös Károly] a kávéházi karosszékben, mint akár a régi magyarok az emlékezetes nagy fák alá helyezett ülőkékben. (Krúdy Gyula) || a. (tájszó) Ház előtti kis pad.
2. Kül. a széknek vízszintes lapja, amelyre ülünk. Letörölte a szék ülőkéjét. || a. Az illemhely, árnyékszék ülődeszkája. Tartsuk tisztán az ülőkét! Az illemhelyen nincs ülőke. (József Attila)
3. (ritka, szépítő, eufemisztikus kifejezésként, tréfás) Ülep (1). Akkorát esett az ülőkéjére, hogy alig tudott felállni. || a. (ritka, tréfás) Jó ülőkéje van: sokáig tud egy helyben ülni, nehezen távozik.
ülőkéjű; ülőkés.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.