ültetés
ültetés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az ültet (főként 1–3, 5) igével kifejezett cselekvés, tevékenység, ill. az a cselekvés, hogy vkit, vmit vhová ültetnek. Vkinek a földre, kocsira, lóra, az ölébe, padra, székre ültetése; tyúkok ültetése; burgonya, dohány ültetése; erdő, fák, virágok ültetése; a hazaszeretet érzésének tanítványai szívébe ültetése. Ültetés után locsolni kell a palántákat.
2. Ennek eredménye. Ez a kis fa tavalyi ültetés.
3. Vendégeknek, meghívottaknak, résztvevőknek étkezéskor vagy más alkalomból bizonyos rend, rangsor szerint való elhelyezése. Az ültetés rendje.
Szóösszetétel(ek): tyúkültetés.
ültetési; ültetésű.
