ünnepies
ünnepies [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (régies, irodalmi nyelvben) Ünnepélyes. „Ne félj, ne rettegj e hivatlan Vendég miatt, óh szép ara!” | Igy búg a honvéd bánatos, de Komoly, ünnepies szava. (Arany János) Ön majd ünnepiesen kikísér a partra. (Justh Zsigmond)
2. (ritka) Ünnepi. Öregebb urak nézték a jövő-menő, ünnepies öltözetű népséget. (Tolnai Lajos)
ünnepiesség.
