ünneplő
ünneplő [e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e] Olyan, aki, ami ünnepel. Ünneplő falu, gyülekezet, közönség, ország, tömeg, város. Élete vidám, ártatlan; minden napja Apollo dicsérete s ünneplő emberek társasága. (Péterfy Jenő) || a. Olyan <öltözet, ruhadarab, tárgy>, amelyet ünnepen v. ünnepélyes alkalomkor viselnek. Borítsa ünneplő mirtusz fejünket. (Arany János) Ünneplő ruhájába öltözött az asszony, és elment az urasághoz. (Tömörkény István) Édesanyám felöltöztetett ünneplő ruhámba. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Ünneplő személy. Az ünneplők vidám énekszóval vonultak végig az utcán.
2. (kissé népies) Ünneplő ruha. Az egész család ünneplőbe öltözött. Anika hétköznapi ruhája hevert az asztalon … Az ünneplőjét vitte magával. (Mikszáth Kálmán) Anna … leengedi magáról a háziszoknyát, ünneplőt húz. (Gelléri Andor Endre)
ünneplős.
