I. melléknév -n v. -en [e], -bb Alacsony értelmi színvonalon álló, szellemi életet nem élő, műveletlen és gyak. léha <személy, akinek ez a jellege ellentétben áll vmely kedvező adottságával, pozíciójával v. feltűnést keltő magatartásával>. Üresfejű divatfi, ficsúr; üresfejű szépség; üresfejű törtetők; a régi világ üresfejű katonatisztjei, politikusai. Gúnyolódik Izidorával, mert szép és üresfejű. (Gyulai Pál) Írta a vidám … jeleneteket a hiú, pöffeszkedő, üresfejű … királyi tanácsosokról. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Ilyen személyre jellemző; vele kapcsolatos, tőle származó, lelki, szellemi ürességre valló <megnyilatkozás>. Üresfejű piszkolódást visszaverni semmi dicsőség. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] Üresfejű személy. Az üresfejűek rendszerint hangoskodók. Az üresfejűt nyíltan lerántja. (Reviczky Gyula)
üresfejűség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.