1. (régies) A fej elülső részén, a homlok közepe fölött nőtt hosszú haj. (régies) Üstökbe v. üstökre kap, kel v. megy vkivel: összeverekedik, hajba kap vele. Törülje le előbb az izzadságot a homlokáról, hiszen csorog az üstökéről. (Jókai Mór) A szemöldjei fölszaladtak egész az üstökéig. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas, tréfás) Férfinak rendsz. dús, hosszú v. bozontos haja, hajzata. Bozontos üstök; vkinek belekap, belemarkol az üstökébe; megcibálja vkinek az üstökét. Kócos üstökkel, tüzes szemekkel Pihenni térsz. (Juhász Gyula) A szellők jöttek …, hogy borzolják a kupé ablakán kihajló diákfej üstökét. (Babits Mihály) || b. (tájszó, régies) <Férfi hajviseletben> fürtökbe rendezett, feltűzött v. befont haj. Sötét gesztenyebarna fürtei elöl rendezett, csigás üstökben feküsznek homlokán. (Jókai Mór) Az öregek üstököt hordtak, befonták a hajukat, és fésűt viseltek benne. (Móricz Zsigmond)
2. A ló feje tetején a fülek között növő és a homlokra boruló hosszú szőrzet. Lovai üstökét megrántotta kétszer. (Arany János)
3. (csillagászat) Az üstökös magját körülvevő ködszerű burok. || a. Az üstökös feje után húzódó fénycsóva. Az üstökös magva éppen azon a helyen állt, ahol a nap lement … Üstöke oly hosszú volt, hogy az ég kétharmadán keresztül látszott nyúlni. (Jókai Mór)
4. (tájszó) A háztetőnek, kül. a nád- v. szalmatetőnek az oromfal egy része fölé ernyőként lenyúló, sátorlap alakú része.
5. (tájszó) Nádból, kukoricaszárból v. háncsból kötött csomó, amelyet a zsúppal födött ház oromfalának éle fölé tűznek ki díszül.
Szólás(ok):üstökön v. üstökén ragadja az alkalmat, a szerencsét: rácsap, azonnal fel- v. kihasználja az alkalmat, a szerencsét.
Szóösszetétel(ek):üstökcibálás.
üstöktelen.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.