üteg
üteg [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (katonaság) A tüzérségnek az a legfontosabb, a tüzérosztálynál kisebb szervezési és harcászati egysége, amelyhez rendsz. négy löveg tartozik. Könnyű, közepes, nehéz üteg; ágyús, gépágyús, tarackos üteg; légvédelmi, tábori üteg; fogatolt, gépvontatású üteg; málházott hegyi ágyús üteg; az üteg első tisztje, parancsnoka; az üteg (tüzelő)állásba megy, tűzharcot folytat, össztüzet lő, elhagyja a tüzelőállást, állást változtat; elhallgattat vmely ellenséges üteget. Elöl a huszárság … azután a gyalogság … utána ismét egy lovas üteg. (Jókai Mór) || a. (katonaság, 1945 után) Olyan, rendsz. a tüzérség kötelékébe tartozó alakulat, amely nagy teljesítményű műszaki, kül. felderítésre haszn. eszközökkel támogatja a katonai vezetés munkáját és a csapatok harcát. Bemérő v. topográfiai, műszeres felderítő, fényszórós üteg.
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Nagy mennyiségben felhalmozott, rendsz. sorba rakott tárgyak, kül. palackok tömege; csomó, halom, garmada. Csak az asztalok maradtak [a kaszinóban] a régiek, a fekete márványasztalok, melyeken nyurga borospalackok, büdösvizes üvegek ütegei meredeztek. (Kosztolányi Dezső)
3. (tájszó) Mozsártörő. Kétkézi üteg.
Szóösszetétel(ek): 1. ütegkörlet; ütegparancsnok; ütegszórás; ütegtűz; 2. ágyúüteg.
ütegnyi.
