ütem
ütem [e] főnév -et, -e [ë, e]
Általában a ritmusnak az a legkisebb egysége, amely a többi hasonló egységgel rendsz. egyenlő időtartamú.
1. (zene, táncművészet) A ritmusnak szabályos, rendsz. azonos időközökben egymást követő viszonylag legsúlyosabb részei közti időegység. Friss ütem; → kettős, → hármas, → négyes, → ötös, → hatos ütem; 2/4-es, 3/4-es, 4/4-es ütem; → kitapsolja vminek az ütemét; az ütemet megtartja; üti,→ veri az ütemet. A kötelet húzó munkások valami … dal ütemeire egyet-egyet rántottak a kötélen. (Mikszáth Kálmán) Bach … ütemei egy hűs, átlátszó kristálycsermelyhez hasonlítanak. (Kosztolányi Dezső) || a. (zene) A ritmus ilyen egységének írásbeli ábrázolása: hangjegyek két függőleges vonal közt. Ezt az ütemet hibásan írtad le. Ebből az ütemből két hangot kihagytál másoláskor.
2. (irodalomtudomány) A verssornak 1–4 (néha 5) szótagból álló ritmikai egysége, amelyben egy azonos időtartamú nyomatékos (v. hosszú) és nyomatéktalan (v. rövid) rész különböztethető meg. Emelkedő, ereszkedő ütem; hangsúlyos, időmértékes ütem. A magyar nemzeti verselés hangsúlyos ütemekből áll. Az ütemekből alakulnak a verssorok. Az időmértékes ütemeket más néven verslábnak nevezzük. Ütenynek nevezték a taktust … Én az ütem szót helyesbnek gondoltam. (Arany János) Egy verset próbálok dudolni ujból És keresem elfáradt ütemét. (Juhász Gyula)
3. <Általában mozgásjelenségekkel kapcs.:> a mozgás ritmusának egy-egy, rendsz. egyenlő időtartamú, erősebb és gyöngébb részből v. mozgásból és szünetből álló elemi része. Az érverés, az evezőcsapások, a kalapácsütések, a lélegzés, a lépés üteme; egy ütemben. Ütemre lépnek. Az ütemre lépő Vén emberek talpán döng a saru. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (átvitt értelemben) <Időbeli folyamatokkal kapcs.:> vmely folyamatnak egymás után következő v. egymásba kapcsolódó szakaszai közül egy. Az átszervezést két ütemben hajtjuk végre: először a pénzügyi kérdéseket rendezzük, majd a személyi problémákat oldjuk meg. || b. Általában ezek egymás után következésének módja <a gyorsaság szempontjából>: tempó, menet, iram, lendület. Erős, fokozott, gyors, lassú ütem; a fejlődés, a haladás üteme; vminek az üteme fokozódik, gyorsul; kedvező ütemben folyik vmi; lassú ütemben halad vmi; gyorsabb ütemben hajt végre vmely munkát; lázas ütemben dolgoznak; ütemet → diktál; a munka erősebb ütemet vesz. A melegítőbe lassan, ütemre rakta a szenet. (Kemény Zsigmond) A magyar észnek Meg kell tanulni a mi ütemünk. (Ady Endre)
4. (sport) Iram, lendület. A jó ütemben befutó szélső a hálóba fejeli a labdát. Az ugró jó ütemben fut neki a lécnek.
Szóösszetétel(ek): ütemegyenlőség; ütemellenes; ütemelőző; ütemhatár; ütemjelzés; ütemjelző; ütemmérő; ütempálca; ütemrendszer; ütemrész; ütemtartás; ütemvonal.
ütemnyi; ütemű.
