ütet
ütet [e] főnév -et, -e [ë, e] (népies)
<Rendsz. csak jelzői használatban, ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> Egy ütet olaj: annyi olaj, amennyit egyszerre ütöttek (III. 2); egy ütet tapló: egyszeri tűzcsiholáshoz való t., amennyivel egyszer pipára gyújtanak. Beszéd közben hallatlanul hadar … nem tudhatja az ember, hogy egy ütet taplót kért-e, vagy az apja lelkét szidta? (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. tapló.
