ütleg
ütleg [e] főnév -et, -e [ë, e] (gyak. többes számban) (választékos)
Ütés (1), amelyet vki kézzel v. pálcával, ill. más ütésre alkalmas tárggyal szándékosan mér vkire. Ütlegeket ad, kap, osztogat; ütleg jut vkinek; ütleget szán vkinek; felfogja, kivédi az ütleget. Csak ütlegek árán menekülhetett el. Nem te kaptad a sok ütleget Ha engem rajta csiptek valamin. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Lovát térdével, szavával és ütlegeivel kormányozta. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Kaptál ütleget, kaptál eleget | (légy keresztyén s mondd: érdemelteket). (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): ütlegfolt.
