üzekedik
üzekedik [e-ë] tárgyatlan ige -ett, -tek [ë, e], -jék (-jen) [ë] (csak 3. személyben)
1. (népies) <Kérődzők nősténye> viselkedésével és jellegzetes külső jelekkel párzásra való készségét mutatja.
2. (tájszó) <Hím állat> párzásra gerjed. A bika … üzekedett, s a Kas Mihály tehenére ment, de a pásztor nem hagyta. (Móricz Zsigmond)
3. (tájszó) <Főleg háziállat> párosodik.
Igekötős igék: beüzekedik; felüzekedik; megüzekedik.
üzekedés; üzekedő.
