üzenet
üzenet [e-e] főnév -et, -e [ë, e], (népies) izenet [e-e]
Az üzen (1) igével kifejezett cselekvés eredménye; közvetítő személlyel v. más úton (pl. telefonon, rádión stb.) továbbított hír, esetleg felhívás, parancs. Kedves, nyájas, örvendetes üzenet; → szerkesztői üzenet(ek); üzenetet átad; üzenetet → átvesz; üzenetet hagy vkinek; üzenetet hoz, juttat vkihez; üzenetet kap vkitől; vkinek üzenetét közvetíti; üzenetet küld, visz hozzá v. neki; üzenettel (el)küld vkit vhová, vkihez. Telefonon küldött üzenet várta otthon. A rádió naponként közvetített üzeneteket az ipari vásárról. Kevély üzenettel a bősz Ali küldte. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Már ránk szakadt a bús, vak este … A habok Az üzenetet egyre hozták … (Ady Endre) Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, … Egy régi üzenet, mely végre most Hozzám talált. (Tóth Árpád) || b. (történettudomány) Az az eljárás, amellyel 1848 előtt a rendi tábla, gyak. vmely törvénycikk javaslatával együtt, élőszóval v. írásban közölte a főrendekkel végzéseit. || c. (politika, 1945 előtt) A képviselőház és a főrendiház határozatainak egymással való közlése a két ház elnökének átirata útján.
Szóösszetétel(ek): 1. üzenetközvetítés; üzenetküldés; üzenetszolgálat; üzenetváltás; üzenetvivő; 2. hadüzenet; rádióüzenet.
