űzés
űzés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. Az a cselekvés, ill. tény, hogy vkit, vmit űznek. Az ellenségnek a határon túl űzése. [Szerelmi bánata] elől bujdosott setét rengetegben, De nyugtot nem talált vadak űzésében. (Vörösmarty Mihály)
2. Vmely tevékenységnek gyakorlása, végzése, a vele való állandó foglalkozás. Ipar, sport űzése; propaganda űzése.
Szóösszetétel(ek): fényűzés; iparűzés; ördögűzés; szelleműzés.
űzési.
