1. (átvitt értelemben is) Olyan <személy, dolog>, aki, amely vkit, vmit űz (1–4). A tolvajt űző gazda; a vadat űző ebek; az ellenséget űző kurucok; a rossz kedvet űző bor.
2. (választékos v. hivatalos) <Cselekvést jelentő főnévvel alkotott kifejezésekben; helyettük a főnév alapigéjének folyamatos (jelen idejű) melléknévi igenevét használni egyszerűbb, természetesebb és olykor helyesebb.> Olyan <személy, dolog>, aki, amely vmely főnévvel kifejezett cselekvést, tevékenységet, foglalkozást rendszeresen, állandóan végez, folytat, művel, űz (6–7). Ipari foglalkozást űző lakosság; kicsapongást űző aranyifjak: kicsapongó aranyifjak; sportot űző fiatalok: sportoló f-ok; vkivel rossz tréfát űző gyerek.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Az a személy, aki vkit, vmit (kül. vadászaton vadat) űz, üldöz, kerget. Vétken kapatva [a hatalmasok] … Űzőik ellen bőszültebb haraggal Fordulnak vissza. (Vörösmarty Mihály)
2. (hivatalos) (főleg többes számban) (ritka) Az a személy, aki vmely foglalkozást űz (6), vmivel hivatásszerűen foglalkozik. A kiskereskedelmet, vmely ipari szakmát űzők.
3. (kissé választékos) Űzőbe vesz: nyomába szegődve üldözni kezd vkit; vmit. A puszták vad juhászai Szidalmas szóval, durva bántalommal Üzőbe vettek. (Madách Imre) Küprili … egyenesen a római császár derékhadait vette űzőbe. (Jókai Mór)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.