1. <Némely emlős állat> alomból, falevélből való fekvőhelyét, vackát készíti, igazítja; vackot készít (magának). Vackol a disznó, fiazni készül. || a. <Állat> vacká(ba)n fekszik, megbúzódik, megbújik. [A vadászkutya] ha nyulat áll, … elfordul tőle a testével, s csak a fejtartásából tudom, merre vackolhat a tapsifüles. (Bársony István)
2. (bizalmas, rosszalló) <Személy> kezdetleges, szegényes, nyomorúságos v. ideiglenes háló-, ill. fekvőhelyet, vackot készít (magának) rendsz. a földön, ruhadarabokból, rongyokból, v. rongyokon, szalmá(ba)n. A földre, a kemencepadkára, a szalmakazal tövébe vackolt. || a. (bizalmas, rosszalló) Ilyen helyen fekszik, alszik. Tele minden szoba … hívatlan vendégek ízékeivel; … szalmával, amiben vackoltak. (Jókai Mór) || b. (ritka, tréfás) Ágyat vet, ágyaz (és lefekszik). Késő este van már, vackoljunk.
3. (ritka, bizalmas) Holmiját, ruháját lerakja vhová, kül. a földre; lerakodik. A fa tövébe vackoljatok!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.