vacog
vacog ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> Vacog a foga: <főként személynek a hidegtől, láztól, félelemtől, izgalomtól reszketve> sűrűn egymásután összeverődik, összekoccan a két fogsora; vacog az álla: <kül. a hidegtől> alsó állkapcsa reszket, és rendsz. a fogai is összekoccannak. Úgy fázott, félt, reszketett, hogy vacogott a foga v. még a fogai is vacogtak belé. Álla vacog kissé, pedig állig nincs is a vízben. (Arany János) A hideg úgy lelte, hogy vacogott a foga. (Móricz Zsigmond) Fázunk. Reszket minden porcikánk, vacog a fogunk. (Nagy Lajos) || a. Vki vacog: <hideg(rázás) v. félelem miatt> reszket, didereg (gyak. úgy, hogy olykor a fogai is összekoccannak). Látom, hogy vacogsz, vedd fel a kabátodat. Haldokolva vacogott a dádé. (Arany János) Mikor a szobájába ért Panna, még jobban vacogott a hidegtől. (Gelléri Andor Endre)
2. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Vacogva mond vmit. Szó sincs róla! vacogá … összeverődő fogakkal. (Jókai Mór)
Igekötős igék: belevacog; megvacog; összevacog.
vacogás; vacogó; vacogtat.
